Ez a háttérinfó az előző postban emlegetett bahrandinok apropóján született. Róluk sajnos nemigen lehet mesélni, csak ha beszúrok pár mondatot a szetting teremtéstörténetéből is. Tisztában vagyok vele, hogy a legtöbb játékos számára ez a téma pont annyira érdektelen, amennyire a mesélők szeretnek bíbelődni vele, úgyhogy megpróbálom rövidre fogni.

Kezdetben vala a

Oké, szóval teremtő főistenünk, hogy az univerzum matériáját formában tartsa, megteremtette az amnar szellemeket. Ezek a srácok a négy őselemi síkról származnak, és minden anyagban ott laknak.

Egy szép napon Demiré (az akkori főistennő) féltékennyé vált, mert a többi isten kihagyta őt a teremtősdiből. Elbújt a víz elemi síkján, és - talán, hogy megmutassa, mire képes, de az is lehet, hogy csak egy játszópajtást akart -, teremtett egy új lényt, a Leviatánt. A Leviatán hatalmasra sikerült, még alkotóját is megrémítette; erőszakot tett Demirén, és gyermeket nemzett neki. (A fattyú szörnyszülött lett, de ez egy másik történet.) Ezen esemény óta ekézik a férfiak a női nemet az eredendő bűnnel.

A Leviatán ezután elindult, hogy felfalja a teremtést és a többi istent, de nem számolhatott Írduin látnoki képességével. Az istenek felfegyverkezve várták, megfutamították, és végigkergették az univerzumon. A kimerült Leviatán végül aláugrott Etharumra, és elbújt a vizek mélyén; izzadtságától lett sós az óceán, ahol pedig a vére elkeveredett a sárral, megszületett az élő anyag, a hús. Az istenek ebből gyúrták az élőlényeket. (Utóbbi mozzanat a csúcsszuper Titánból jött lopódott, minek is tagadnám.)

Néhány lelkes amnar felajánlotta, hogy alászáll Etharumra, vigyázni rá, nehogy az újfajta lények tönkretegyék azt. Az istenek beleegyeztek, de aztán a szellemek engedtek a csábításnak, és maguk is az új és izgalmas anyagból, a húsból öltöttek magukra testet. Pator (az akkori főisten) berágott rájuk emiatt, és elátkozta őket; a szerves anyag így vált levethetetlen börtönné számukra. Az ő leszármazottaik a mai amnirok.

Kezdetben e faj - testük korlátai ellenére is - óriási hatalommal bírt Etharum anyaga és formája felett. Évezredekkel ezelőtt az egész világot ők uralták, és rengeteg, számunkra gonosznak tűnő dolgot elkövettek. Az emberiséget rabláncon tartották, mágikus kísérleteikkel pedig a világra hozták a korcs gnómok elődeit. Ugyanakkor sakkban tartották a Leviatánt, és újra meg újra visszaverték a tengerből előcsoszogó, rémes ivadékait.

Mára az amnirok java része kipusztult a világot sújtó kataklizmák következtében. A ma élő alfajok mindegyike más stratégiát választott a túléléshez, így jócskán különböznek egymástól, kulturális jellemzőikben éppúgy, mint fizikai adottságaikban. Egyes szörnyek - mint például a tűz- és viharóriások, vagy a driádok - szintén amnir eredetűek, de kialakulásuk rejtélyes, természetük pedig idegen.

Mint minden mágia a szettingben, az amnar eredetű is véges, és valamikor, a távoli jövőben teljesen megszűnik majd. Ez abban mutatkozik meg, hogy minden újabb amnir generáció egyre kevesebb varázserőt hordoz a vérében. A bahrandin amnirok hanyatlása még a szokottnál is gyorsabban zajlik. Az ő túlélésük záloga egy, a Hét Lépcső démonaival kötött paktum volt: a történelem egy sötét pontján a bahrandinok hercege eladta a faj élő lelkének felét a túlvilági hatalmasságoknak - a legöregebb aggastyántól kezdve a legkisebb porontyig, mindőjükét. Saját varázserejük alig maradt, várható élettartamuk nem mérhető a többi amnir alfajéhoz.

Amúgy sincs könnyű dolguk, mert a démoni mágia évszázados jelenléte sivataggá változtatta földjüket, Dil Bahrandot. Nyersanyagokban szűkölködnek - fegyverzetük, páncélzatuk rituálisan elbűvölt csontból készül. Nőnemű bahrandin jóval kevesebb születik, mint férfi; ez egyrészt szüntelen rivalizáláshoz vezet a klánjaik között, másrészt rákényszeríti őket, hogy a környezetükben élő egyéb humanoidok (főleg emberek) elrablásával pótolják a nőhiányt, ami vérük további hígulásához vezet.

Mivel törvényeik szigorúak, és a félvér bahrandinok sem lehetnek soha teljes rangú tagjai a társadalmuknak, viszonylag nagy számban vonulnak száműzetésbe, és keresnek kalandot messzi tájakon.