Néhány nap eltelik, újra Harnstungban járunk. A vár fogadótermében teljes a létszám: itt időzik Sir Borg, az intéző; Lady Valeria, az udvari varázslónő; a dicsőséges hősök; végül, de nem utolsó sorban Gregos magiszter, az avellai „diplomata” is. A veszély elhárult, a kincsek megkerültek, minden konfliktus rendeződni látszik – a további részleteket nem firtatják.

Bezzeg szegény Prothémon - nem is tudja, mekkorát tévedett, mikor nagylelkűen meghívta a partit Kopeirába. Maga sem látja többé a várost: Gregos nem hagyja őt futni. A magiszter kimondhatatlanul örül, hogy áruló tanítványa, Tul'karak meghalt, ahogy annak is, hogy a parti visszahozta az elrabolt kincseket, sőt, még Étienne mágikusan tartósított testét is. Hálája jeléül, a búcsúzkodás végén odadobja hőseinknek Prothémon levágott fejét.Tanulság: Xatos nagyúr mindig, mindent visz!

Mindent azért mégsem.

Miután Gregos távozott, a hazatérő Lord Gomery Harn örömmel értesül az ezüstbányáról a hűbérbirtokán, és néhány százalékot ígér a kitermelt ezüstből a partinak. Kapnak egy helyre kis villát is Harnstung egy előkelő negyedében, amit berendeznek szolgákkal, felszereléssel, és nekilátnak pálinkát főzni Rézamnar márkanév alatt. A városban - köszönhetően a kiszabadított rabszolgáknak - mindenki róluk beszél, és végre folytatódhat az Artheoras-nagytemplom építése is.

Minden jó, ha a vége jó – mondhatnánk, de ugyan ki hinné el, hogy a kampány véget ért ~8. tapasztalati szinten? ;)

• Rézamnar: az „amnar” a természetszellemek elnevezése. Nem összetévesztendő az amnirral (~elf), akik a természetszellemektől eredeztetik magukat. Bővebben az alábbi háttérinfóban.