Mikor 1999 körül elkezdtünk játszani a jelenlegi kampány szetting ősével (AD&D 2. kiadás alatt), az egyik legjelentősebb hatást a Dark Sun gyakorolta ránk. (Nem tartom kizártnak, hogy olyan gyermekkori élmények is dolgoztak tudat alatt, mint az Elsüllyedt világok.) Az első ötlet az volt, hogy egy brutális világon játszunk majd, aminek a felszínét jég borítja, és olyan szörnyek lakják, amik két kör alatt bedarálnak nagyjából bárki szerencsétlent 10. szint alatt; a civilizáció a föld mélyén él majd láncgatyában & bikiniben, törpöstül, elfestül, emberestül, és minden szokványos D&D fajt jól kiforgatunk magából, legyen szó játékos fajokról, avagy szörnyekről.

 

Ezen a vonalon nem maradtunk sokáig - a hosszú jégkorszak a jelenlegi szettingben már csak ősi történelem. Jónéhány öröksége van azonban - például a játékos- és nemjátékos fajokban.

 

A gnómok a nevükön kívül semmit sem őriztek meg "szabvány" önmagukból. Hogy miért, az elég egyszerű:

  

 

Így születtek meg Etharum gnómjai. Amnirok (=elfek, ez egy másik sztori) tenyésztették ki őket mágikus módon, részben emberekből, részben földszellemek megtestesüléséből, hogy segítsenek fenntartani uralmukat a világ felett. A gnómok csodálattal adóztak tiszta vérű teremtőiknek, és megvetették az embereket, akik alantas származásukra emlékeztették őket. Az amnir faj maradéktalanul hűséges katonákra és rabszolgafelügyelőkre tett szert.

 

Az amnir rémuralom bukásával a gnómokat tápláló mágikus erők is elvesztek, s fajtájuk gyors hanyatlásnak indult. A felemelkedő emberi faj megtizedelte és elűzte őket, azóta a civilizációtól távoli helyeken, erdők mélyén, barlangokban élnek. Fizikailag és szellemileg is elkorcsosultak, csak ősi gyűlöletük maradt meg az emberiség iránt.

 

A pygmir a leginkább elkorcsosult minden gnóm faj közül. Testük egészen apró; magasságuk ritkán haladja meg a 120-130 centimétert, hajlott hátuk azonban még kisebbnek mutatja őket. Lábuk rövid és görbe, karjuk aránytalanul hosszú. Egész testüket durva szőr borítja, majomszerű arcukat valóságos sörény övezi. Szemeik kicsik és mélyen ülnek, metszőfogaik azonban hegyesek és megnyúltak. Elsősorban erdők mélyén élnek. Odúméretű házaikat gallyakból és sárból tapasztják, és mivel magabiztos mászók, sokszor fák koronájába építik.

 

A pygmirek nem viselnek ruházatot, de képesek egyszerű fegyvereket – szakócát, kőhegyű lándzsát – készíteni. Nyelvük, mely rokonságot mutat a fejlettebb gnómokéval, csupán néhány szóból áll. Harcban vadak és meggondolatlanok, és általában létszámbeli fölényükkel aratnak győzelmet. Mivel igen szaporák, ha komolyabb támadásra készülnek – például egy falu ellen - akár több százan is összegyűlhetnek. Minden ételt válogatás nélkül és nyersen felfalnak. Rajonganak az alkoholért, amelyet emberi településekről zsákmányolnak, és amely megszerzését tüstént lerészegedéssel és törzsi orgiával ünnepelik meg. 

 

A pygmirek kitalálásakor a fő inspirációs forrást egyébként a gibberlingek jelentették, amik szvsz a Forgotten Realms legbájosabb teremtményei.