Sex, drugs, rock & roleplaying

2011. július 07. 11:14 - Chomy

Háttérinfó: Etharum sárkányai

Először is elnézést kérek a hosszú csendért, tennivalókban gazdag júniussal indult számomra az idei nyár. Szószátyárkodás helyett bele is kezdek az elmaradt háttérinfóba - ezúttal Etharum sárkányairól, ha már szóba kerültek legutóbb. Figyelem, hosszú és történelmes poszt következik! :)
 
A sárkányok nem ősi és magasztos lények. Etharum első korszakában még nem léteztek. A Leviatán számos óriási termetű, vérszomjas, behemót ivadéka cammogott elő időről időre a tengerből, hogy megkeserítse az amnirok Arany Birodalmának, majd - évezredekkel később - a felszabadult emberek első királyságainak életét. Ezek a teremtmények azonban csak féktelen természetükben, méretükben, és borzalmas életerejükben hasonlítottak még a sárkányokra.
 
Aztán - ahogy azt a papok tanítják - az égbolton Demiré ármánykodásának köszönhetően megindult a soha véget nem érő háború. Testvér fordult testvér ellen, fiú az apja ellen; Varvagor, a viharok (első) istene és a főisteni trón várományosa legyőzte apját, Patort. Láncra verte, és fiával - az őrült és kegyetlen Nordelonddal, a hó és fagy istenével -  alászállt Etharumra. Úgy ereszkedtek alá, akár két hullócsillag: Patort egy hegy mélyére vetették, és egy óriás hóvihart támasztva jégbörtönbe zárták - Etharum egészével együtt. Elérkezett az örökké tartó tél.
 
Varvagor számítása nem jött be: apja kiiktatásával hiába lépett elő főistenné, a korlátlan(nak hitt) teremtő őserőt ezzel nem szerezte meg. Az általa magára öltött, élő húsból vett testet - az amnirokat sújtó átok értelmében - sem volt képes levetni magáról többé. Nem volt más választása, nekilátott kiépíteni birodalmát a fagyba borult bolygó felszínén.
 
(Mint már említettem korábban, az emberiség ezt a kataklizmát a föld alatt, az amnirok pedig a maguk módján vészelték át; erről bővebben talán majd egy külön posztban.)
 
Varvagor elfogadta hűbéresének a tengerek mélyén bújdosó Leviatánt azzal a feltétellel, ha világra hoz neki öt gyermeket, mindet a saját teste egy-egy tagjából. Átitatva Varvagor hatalmával, ezek a teremtmények lettek a valaha élt leghatalmasabb, legrettenetesebb élőlények Etharum színén: az ősférgek, Varvagor öt sárkánykirálya, seregeinek vezérei és népének uralkodói. (Varvagor népéről, az ogrékról és a hobgoblinokról szintén majd máskor...)
 
Az ősférgek nem csak nagyok voltak, életerősek, és vérszomjasak, ahogy a Leviatán ivadékai általában, de okosak is, és amnar varázserőnek parancsoltak.
 
Aztán, sok-sok évszázad múltán kiderült, hogy szaporodni is képesek.
 
Az első tojásrakás után felülkerekedett rajtuk a Leviatántól örökölt gyilkos, szülői ösztön, és véres háborúba vezették népeiket egymás ellen. Varvagor maga kényszerült közbeavatkozni, és meghunyászkodásra bírni alattvalóit, mielőtt birodalma darabokra hull. A sárkányokról azonban kiderült, hogy - akár a közönséges amnirok esetében - minden generációval egyre satnyul a vérük, és fogy a varázserejük.
 
Mikor az örökké tartó tél korszaka a végéhez közeledett, és Etharum megállíthatatlan felmelegedése megkezdődött, Varvagor teremtményei - kiknek éltető eleme volt a hó és a fagy - fellázadtak. Nordelond a bolygó legészakibb pontjára menekült, az öt Ősféreg pedig megmérkőzött Varvagorral. A földre szállt isten hármat sújtott halálra, mielőtt elbukott; az utolsó két sárkánykirály pedig, megszabadulván pórázuktól, azonnal egymás ellen fordult. Ádáz harcukban mindketten halálos sebet szereztek. Ma mind az öten rettegett démoni hatalmasságok a Hét Lépcsőn.
 
Leszármazottaik fennmaradtak. Sokan istenként tetszelegtek a felszínre visszatérő halandók előtt. Mivel varázserejük lehetővé tette, hogy bármilyen alakot felöltsenek, sűrű leviatáni vérük pedig, hogy bármivel szaporodhassanak, néhányan engedtek ösztöneiknek. Számos torz, keverék teremtmény jött így létre - például a sárkányokat imádó embertörzsekből a sárkányfattyak.
 
Az eltelt évezredek alatt a legtöbb sárkány vérvonala elsatnyult vagy felhígult. Nem mások ma már, mint egyszerű, bár félelmetes szörnyetegek; eszük, varázserejük odalett, formájuk is csak alig hasonlít őseikére. Azok a sárkányok azonban, akik féket szabtak a leviatáni késztetésnek, és csak ritkán, vigyázva nemzettek utódot, a világ legveszedelmesebb bestiáit adták a jelenkornak. Ezek a sárkányok - nevezhetjük őket "nemes" sárkánynak is, bár ez a szó igen távol áll a természetüktől - továbbra is okosak, hatalmas varázserővel rendelkeznek, és végtelenül rosszindulatúak. Némelyik emberbőrben él, és leplezi ártó tevékenységét; van, amelyik ősei formáját hordja inkább, és nyíltan éli ki pusztító hajlamát. Szerencsére igen kevesen vannak; az elmúlt évszázadban mindössze három ilyen szörnyeteg feltűnése ismert.
 
A legjelentősebb sárkányimádó népek a halmermannok egyes törzsei voltak. Ők később elfoglalták a szigetet, amit ma Drakóniának - vagy a Fekete Szigetnek - ismer a világ, és ahonnan hódító útjára indult a Leviatán kultusza. Ma már alig élnek köztük sárkányfattyak. Nem így a déli vidékek forró dzsungeleiben és szavannáin, a pogány és barbár Kharimey kontinensén, ahol szüntelen háborút vívnak egymással - valamint a vörös hobgoblinokkal, a mambután majomemberekkel, az emberek fekete királyságaival, és a gnollok nomád törzseivel. Mint látszik, pusztításra hajlamos természetük keveset változott az idők során.
 
 

Egy későbbi posztban majd szó lesz arról is, hogy miért csinálja össze a bokáját a Szélpuszta zsarnokainak uszkve fele (Xatos nagyúrral az élen!), ha meghallja azt a szót, hogy "sárkány". :) 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://rocknrole.blog.hu/api/trackback/id/tr583046741

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Sex, drugs, rock & roleplaying
süti beállítások módosítása