Az első évadban többször is felmerül Avella, Dalosvég és Kopeira városállamának neve. Négy másik társukkal: Kaparőkővel, Zúgóvárával, Gazdagkerttel és Alstunggal együtt ezek alkotják Szélpuszta városállamait (részben látszanak is a "Harn és környéke" térképén), amely afféle "demilitarizált zóna" Nagy-Sziránia és Calomyr között. Egy kis copy-paste a jegyzeteimből:

Valaha a Szélpuszta is egyike volt Calomyr dús legelőinek, ma azonban csak egy kizsákmányolt, barátságtalan, háború tépázta vidék. Hét független városállam alkotja; élükön önkényurak állnak, akiket csak saját hatalmuk kiterjesztése érdekel, és kicsinyes játszmákat vívnak egymás elveszejtésére. Kegyetlen törvényeik mind ennek érdekében születtek (és születnek) - a nép nyomorúságával, a szabadban kószáló fosztogatókkal, és az utak biztonságával még az átlagosnál is kevesebbet törődnek. Ennek ellenére óriási summákat akasztanak le vám formájában a kereskedőkről, mivel minden fő útvonal áthalad a Szélpusztán, amely Almorn (a kontinens) északi részét köti össze a délivel.

Szélpuszta városainak falán belül mindenféle söpredék otthonra találhat, tartozzon bármely fajhoz vagy nációhoz. Az egyetlen elvárás, hogy tiszteletben tartsa a helyi szokásokat, és ne sértse a különböző hatalmasságok érdekszféráit. A legfőbb törvény, amely mérvadó az élet minden területén: az erőé. Emiatt a térség vonzza a gonosztevőket, körözött bűnözőket, száműzötteket, kitaszítottakat, renegátokat az összes környező országból, a városállamok sötét sikátoraiban pedig szüntelenül zajlanak a hatalmi harcok. A kereskedők sosem járnak erre jelentős kíséret nélkül, melyet többnyire Stelpalasban, vagy a Fegyveresek Társaságának valamely rendházában bérelnek fel.

A Szélpusztán - főképp a városállamok vonzáskörében, de azon túl is - jónéhány kisebb település található. Szegény, földművelésből és vendéglátásból élő falvakról van szó. Teljesen magukra vannak utalva: a városállamok zsarnokai előszeretettel sarcolják és fosztogatják őket, de a legritkább esetben törődnek a védelmükkel. Ha helyőrséget hagynak valahol, az csak a kedélyek lehűtése, vagy a riválisok elrettentése érdekében történhet. Ezek a körülmények edzett, keménykötésű embereket nevelnek a helyi lakosokból.

A zsarnokok martalócait azonban így is sokan megelégelik. Mivel Calomyrban és Szirániában sem látják szívesen a szélpusztait, a szerencsétlenek általában a vadonba menekülnek, ahol útonállókká lesznek, habár életmódjukat hajlamosak valamilyen ideológiával, például a zsarnokok elleni harccal magyarázni. Mások felkerekednek szerencsét próbálni, és kalandorként messzi tájak felé indulnak.

A területen található kisebb várak és birtokok, melyek egykor calomyri lovagok lakhelyei voltak, mára jórészt leromlottak. Egy részüket a zsarnokok katonái használják támaszpontként, másokat rablók, vagy szörnyetegek vettek birtokukba. Ideális terep bárkinek, aki kivágna egy kis szeletet a térképből a maga számára, de az igazi nehézség gyakran a terület megvédésével kezdődik.

Illusztráció gyanánt nézzük meg részletesebben az egyik tengerparti városállamot, Kopeirát:

Kopeira egyesek szerint a legförtelmesebb, legromlottabb koszfészek, ami valaha is állt az Esterlin partján. Korábban népes kikötő volt, amely viszonylag épen átvészelte a calomyri-szirán háborút. A helyzet akkor romlott meg, mikor Kopeira arvanoni* helytartója és az Avellában hatalomra jutó Xatos közt elmérgesedett a viszony. Kopeira újabb és újabb hadjáratokat indított Avella ellen, melyeket rendre el is veszített. A csatározás rengeteg emberéletet követelt, és anyagilag is teljesen kimerítette a város készleteit.

A helyzetet végül egy fonák kereskedő, Talep Suk oldotta meg. A telidési származású férfi eunuch volt, akit senki sem tartott sokra. Minden vagyonát pénzzé tette, felfegyverezte az elégedetlen népet, és lázadást szított. Tervét sikerült teljes titokban kivitelezni, az Avellára koncentráló helytartó semmit sem sejtett - így a lázadás kitörésétől számított néhány napon belül le is dőlt a trónja. 

Talep Sukot dicsőítette egész Kopeira, aki kihasználta az alkalmat, és megölette vagy elűzette az összes vetélytársát, azt állítván, hogy azok titokban Arvanont szolgálják. Vagyonukat "Kopeira javára" elkobozta, majd átvette a város irányítását, mint a "szegény nép képviselője". Eztán várőrséget szervezett, és megerősítette pozícióját.

Nem kellett sok időnek eltelnie, hogy Kopeira minden eddiginél mélyebbre süllyedjen a nyomorban.

A város remek adottságokkal rendelkezik. Egy meredek, part menti dombra épült. A széles kikötőből tekergő főút vezet a domb tetején álló helytartói palotába, melyet Talep Suk átalakíttatott az elmúlt évek során, hogy jobban megfeleljen telidési ízlésének. A csúcsos tetőket laposra cserélte, az ablaknyílásokat boltívesre szabatta, a falakat telidési domborművekkel ékíttette, a palota kapujába kimérák hatalmas szobrait állíttatta. A kacskaringós főút - megint csak a város urának köszönhetően - szokatlanul széles és tiszta; fák, medencék és virágágyak szegélyezik. Őrposztok, fogadók, kereskedők házai állnak a mentén, melyek szintén a telidési módi szerint lettek alakítva. E házakon túl alacsony falak kísérik az út ívét - ezek jelzik a kereskedőnegyed szélét. Ezen túl az egész város egymásra hányt, romos, koszos viskókból, kunyhókból, és ólakból áll.

Kopeira békéjét elfátyolozott arcú, buzogányos őrök vigyázzák. A kereskedőnegyedbe csak nyomós okkal engednek szegényeket, de őket is lépten-nyomon molesztálják. Az átutazók is csak akkor számíthatnak jobb bánásmódra, ha látszik rajtuk, hogy van elköltenivaló pénzük.

A kereskedők képviselik Kopeira arisztokráciáját. Egytől-egyig Talep Suk talpnyalói; óriási adókat fizetnek, de cserébe legalább élvezhetik a városőrség védelmét.  Irtóznak és félnek ellenőrzés nélkül maguk közé engedni a szegénynegyed lakóit, ezért szolgáikat a saját házukban szállásolják el. Bár a háziszolgákat a haszonállatok szintjén tartják, számukra legalább a betevő biztosított, így tulajdonképp ez a legjobb sors, amire egy kopeirai közember számíthat - már a városőri karriert leszámítva. 

Kopeira szegénynegyede maga a káosz. Nyomorgó halászok, kézművesek és koldusok lakják. A koszos csapszékeket, bordélyokat helyi kiskirályok uralják. Bőven akadnak itt rablók, gyilkosok, és leplezetlenül működő szekták is. A városőrség rendszeresen őrjáratozik a szegénynegyedben - nagy létszámmal, de kizárólag félelemkeltés céljával. Messziről elkerülik a veszedelmes alvilági urakat, így inkább rontanak a közbiztonságon, mintsem javítanának rajta. A "negyedet" a kereskedők felosztották egymás között; mindenki a saját területén értékesíti a portékáját, természetesen szolgák útján, és csakis megfelelő védőkísérettel. Bár mindennapos a lopás, a csalás, és a sikkasztás, a bevétel elegendőnek bizonyul, hogy folyton egymás területének a megszerzésén ármánykodjanak.

A Kharid Belion** csak a város kereskedőnegyedében van jelen. Semmibe sincs beleszólásuk, és senki sem kíváncsi a prédikációikra, de Talep Suk rendszeres adománya elég ahhoz, hogy ez ne zavarja őket.

Legendák és szóbeszédek:

• Streetwise (NF: 15): Talep Suk rendkívül kedveli a hízelgést, de ha bírálat jut a fülébe, roppant dühös tud lenni. Mindenhol füle van; nem egy kereskedő találta magát lecsupaszítva a szegénynegyed kellős közepén, mert nem halkította le eléggé a hangját.
• Streetwise (NF: 20): a Leviatán szektájának rengeteg követője van Kopeira szegénynegyedében. Éjszakánként rendszeresen rabolnak embereket az utcákról, főként a csapszékek melletti sikátorokból. A szerencsétleneket titkos szentélyükbe hurcolják, és tenyésztett szörnyetegekkel falatják fel. Mivel mágikus rituálékat használnak a szentély elrejtésére, senki sem tudja pontosan, hogy hol található. Többek szerint egy egyszerű ház pincéjéből nyílik a bejárata; hatalmas, bonyolult labirintusként terül el a város alatt, és egy elárasztott alagút köti össze a tengerrel, amit a Leviatán istentelen, kétéltű fattyai használnak.
• Streetwise (NF:25): Talep Sukot állítólag teljesen behálózta a Leviatán szektája. Nélkülük nem lenne sem elég aranya, sem elég fegyverese, hogy fenntartsa uralmát. Az sem véletlen, hogy a városőrök arcát fátyol takarja; sokan már nem is igazi emberek, hanem a Leviatán átváltoztatott szörnyetegei. Talep Sukot valami furcsa kábítószerre is rászoktatták, amit csak a Leviatán papjai tudnak előállítani. Ez végképp kiszolgáltatta őt; valójában már nem is ő Kopeira ura, hanem a szekta.

* bár a Szélpuszta valaha calomyri terület volt, jónéhány évig arvanoni megszállók uralma alatt állt - így például Kopeira városa is

** Kharid Belion = Béli Örökösei. Béli próféta és hittérítő volt, az ő nevéhez fűződik a világ legnagyobb egyházának megalapítása.