Nem szeretek síkutazást mesélni, és nem kedvelem a D&D-ben, hogy kiadásról kiadásra, tendenciózusan tucatellenféllé degradálta a démonokat és ördögöket. Véleményem szerint nem szükséges, hogy minden tapasztalati szintre legyen megfelelő erejű démon a túlvilágról; egy démonnak igazán fingatós ellenfélnek kell lennie, egyrészt, hogy tartson tőle a parti, másrészt, hogy nagyobb sikerélményt okozzon, ha legyőznek egy ilyen fenevadat.

 

Ezzel kissé szembementem, mikor 5. tapasztalati szinten egy démont meséltem nekik, bár tény, hogy volt benne némi paráztatás. Nem szálltak alá ugyanis a pygmir barlangok legmélyére, ahol megütközhettek volna az emberhúson tartott szörnyeteggel; megelégedtek a pygmir lakosság lemészárlásával és elűzésével. Épp ezért az éhes és dühös démon vette üldözőbe őket az erdőben, és kellő mennyiségű nyomot szétszórt maga körül (óriási, levedlett kígyóbőr, hatalmas ürülékkupacok, stb.), hogy a parti tagjai sejtsék: valami nagy és csúnya settenkedik éjszakánként a táboruk körül.

 

Végül persze legyőzték, sőt, még a mérgét is lefejték. Hosszú csata volt, ahogy az solo teremtményeknél szokott lenni. Ha a pygmir barlangok mélyén, sérülten és fáradtan ütköznek meg vele, lehet, hogy nem is ússzák meg mindannyian élve.

 

Alábbi illusztráción a kampány szetting síkjai láthatók. Az ábrázolásban az inspirációs forrás a kabbala életfája. (Nem vagyok kabbalista, még csak ezoterikus érdeklődésű sem, csak túl sok Theriont hallgattam.)

 

 

A síkok elrendezése valamennyire hierarchikus - lentről fölfelé nehéz az utazás. Etharumról a Hét Lépcsőre lehet kaput nyitni, visszafelé nem; a felsőbb síkokról leküldhetik a szolgáikat az istenek, de az emberek nem tudnak "felkapaszkodni" hozzájuk.

 

A síkok nem véletlenül vannak csillagos háttér előtt ábrázolva. Minden sík egy planéta vagy csillag, Etharumról megfigyelhető, konstellációjuk hatással van a halandók világára.

 

Visszatérve a síkutazásra: szinte sosem volt még játékosom, aki képes volt önerejéből síkkaput nyitni. Ez részben azért van, mert szándékosan korlátozom a hozzáférést; részben azért, mert ritkán mesélek magas szintű partinak. A kevés alkalommal, amikor mégis meglátogatták a Hét Lépcsőt, vagy egy NPC segített nekik, vagy rábukkantak egy nyitott fluxuspontra. (És sohasem úszták meg karakterhalál nélkül, szegények, úgyhogy valószínűleg ők sem akarnak belőle mindennapos rutint csinálni.)

 

A fluxuspont egyfajta "átfolyás", vagy "egybefolyás" két sík között. Olyan helyeken fordul elő, ahol két sík természete, jellege nagyon hasonlít egymásra, így az őket elválasztó határvonal elvékonyodik. A fluxuspont szinte sohasem állandó, mindig történnie kell valaminek, ami ad egy lökést, és átszakítja a fátylat egy időre. Ez lehet valamilyen mesterségesen előidézett esemény, vagy a planéták kozmikus együttállása is. A fluxuspontok általában hatással vannak a mágiára is - felerősítik vagy legyengítik azt, jellegétől függően. Etharum túlnyomó többségben csak a Hét Lépcsővel fluktuál.

 

UI.: a sok háttérinfó után most már lassan hangsúlyossá válnak az epizódleírások is. ;)