Az inkvizíció elől lóhalálában menekülő Pery és Anaki Lea Murd alatt egyesült a parti másik felével. Miután beszámoltak egymásnak a fejleményekről, úgy döntöttek, nem várják meg sem a titokzatos „Zöld Úr” csatlósait, sem az inkvizíciót, hogy nyomukra bukkanjon; ellovagoltak inkább nyugatra, a naplementébe, új kalandokat keresni...

Sajnos a kemény tél nem kedvezett nekik. Meglátogattak néhány útba eső tengerparti várost, de egyik sem volt kedvükre – sem elég messze az üldözőiktől, sem megfelelő irányba induló hajókkal a kikötőben. Délnek fordultak hát, a bril határvidék felé.

Anaki Lea Telidés városállamait tűzte ki saját végcéljául, ahol szabadon gyakorolhatta volna vallását, és a többieket is megpróbálta meggyőzni, hogy vele tartsanak. Mások - Sigrún és Sven, főleg - a bril Kristályvárost látogatták volna meg, ahol a fejlett világ legnagyobb Dúnkallenroth-temploma (mit temploma, fellegvára) található. Maramar városában majdnem sikerült fogniuk egy bril hajót, de a kikötő elhagyása előtt a legénység néhány prominens tagjának még akadt egy-két megoldandó problémája. (Sidequest - f*ckyea!) Hőseink nem akartak belekeveredni semmilyen elhúzódó helyi konfliktusba, így végleg a szárazföldi út mellett döntöttek.

A délnyugati határvidéken, a beszédes nevű „Agyarak Erdeje” mellett, egy apró faluban figyelmeztették őket, hogy a környéket vérfarkasok tartják rettegésben, de kevés hitelt adtak a szóbeszédnek.

...Naná, hogy igaznak bizonyult. Az erdőben megütköztek néhány vérfarkassal, majd betébláboltak egy gnóm klán területére („A Telihold Alatt Süvítő Szélben Kacagó Vérivó Denevérek Klánja”, egész pontosan ;)), és az sem könnyítette meg túlságosan a dolgukat, hogy a vérfarkasok és gnómok egymással is harcban álltak. Azt azonban megtudták, hogy a gnómok egy titokzatos „szélistent” imádnak, merthogy hamarosan találkoztak is vele.

A szélisten egy bizarr és hatalmas démonnak bizonyult, amely könnyedén végezhetett volna velük, mégis futni hagyta őket. Azt állította, hogy a csapatot valaki, vagy valami „megjelölte”, jogot formált a lelkükre. Több se kellett a partinak, éltek a lehetőséggel, és mielőtt a "szélisten" meggondolhatta volna magát, elhagyták a gnóm klán területét.

Kimerült hőseink végül egy boszorkánymesternek is beillő druida, név szerint Balthasar otthonában pihentek meg, aki érdekes dolgokat mesélt a környék dolgairól. A szomorú történet lényege, hogy a bril háború után a határvidék nyomorba és káoszba süllyedt. Amit nem vittek el, vagy égettek fel az inváziós erők, azt elkobozták a környék nemesei; az emberek éheztek, mindent elleptek a törvényen kívüliek és a lázadók. Végül felajánlotta hőseinknek, hogy segít mágikus módon elszökni az inkvizíció elől egy szívességért cserébe: hozzák vissza a (többek között) gyógyító erejű amulettjét, amit egy bizonyos Sir Schuyler – nem kisebb személy, mint a tartományt uraló város, Karmos ellen lázadó erők vezetője! - eltulajdonított.

Hőseinknek ekkorra volt már néhány elképzelése a fényes jövőről, és mindegyiket az inkvizíciótól jó messzire pozícionálták. Úgy döntöttek, megpróbálnak eleget tenni a boszorkánymester druida kérésének...

• Telidés városállamai: brilföldtől délre, a Telidési sivatagban található, óriási városállamok. Az emberiség felemelkedésének hajnalán épültek, és nem csak hatalmasak, de kellőképp dekadensek is. A kharid belion egyházának minden térítő próbálkozása kudarcot vallott velük, főképp, mivel az egyik városállam - név szerint Nivelon - ad otthont Demiré legnagyobb szervezett templomának, és a Testkultusz néven elhíresült fanatikus, harcos szerzetesrendnek.
• Karmos: a Calomyr és Brilföld határán fekszik az Errindal nevű terület, amely többek közt az Agyarak Erdejét, és részben Pennalath mezejét is magába foglalja. A tartományt a Karmos nevű vár örökös urai, az ősi Fangore-dinasztia birtokolja.